Napjainkban egyre több olyan várandós nő kér tőlünk segítséget, akinek magzatánál már a várandósság alatt diagnosztizálják a csigolya-, bordafejlődési rendellenességet. Ezen várandósságoknál - az ijedtség és a probléma nem kellő ismerete miatt - gyakran a terhesség megszakítását javasolják. A nőgyógyász szakemberek sajnos nem vagy ritkán irányítják gerincsebész szakemberhez / sorstárs közösséghez a várandós nőt, holott itt hiteles információt, segítséget, kompetens szakvéleményt kaphat. Nem tudjuk hány várandósság végződik ezért befejezéssel.

Jelenleg (2021 július) tíznél több olyan várandós nőről tudunk, akik a magzati diagnózis és kellő informálódás, tájékozódás után a gyermek megtartásáról döntöttek, legtöbbjüknél a gerincsebész szakemberek és a Vertebra Alapítvány segítsége bizonyult hatásosnak, és hozott megnyugvást a konzultáció. A döntés, a felelősség természetesen továbbra is, mindvégig a szülőknél van, de fontosnak tartjuk, hogy – befolyásolás nélkül – a döntésüket ne pánikra, ijedtségre alapozva esetleg félrevezető információk alapján hozzák meg. A csigolya-, bordafejlődési rendellenesség napjainkban egy jól kezelhető probléma, állapot. Folyamatosan törekszünk arra, hogy kapcsolatfelvétellel, előadással, kongresszusi részvétellel elérjünk a nőgyógyász társadalomhoz ehhez a témával. Magzati diagnózis esetén segítjük a várandós nőt, a szülőket mielőbb gerincsebészhez irányítani kompetens szakvéleményért.
info@gerincferdules.hu

„Az orvos szinte azonnal azt javasolta, hogy szakítsák meg a terhességet. << Nagyon komoly a baj – mondta – de most még el lehet vetetni a babát.>> Tudom, hogy vannak szülők, akik nem szeretnének fogyatékos gyermeket, és inkább az abortusz mellett döntenek, ha az ultrahang rendellenességet mutat ki. Úgy tűnik, a társadalom is egyre kritikusabb lett. (…) De ezek a fiatalok hevesen, szinte érzelmileg túlfűtötten reagáltak a nőgyógyász javaslatára. Elvetetni? Ez nem képezheti vita tárgyát. Szó sem lehet róla! – jelentették ki elszántan. Május 5-én született meg a kislányuk, Fenne. Nem voltam ott a szülésen, az egyetemi klinikán került rá sor. Mivel a környéken voltam egy értekezleten, úgy döntöttem, beugrok hozzájuk. A fiatal anyuka még ébredezett szülés után, a babát azonnal megműtötték. A beavatkozás sokkal egyszerűbb volt, mint ahogy azt az orvosok gondolták. (…) Utána még sokat beszélgettünk. Olyan elszántak voltak, hogy megerősítést kaptam tőlük. Gyermekük életét választották, és ezzel erős üzenetet küldtek, választ egy lelkiismereti kérdésre, mellyel sok fiatal szülő küzd. Mivel a terhesgondozás sok rendellenességet képes feltárni, és az abortusz választása megértésre talál, úgy tűnik, mintha befolyásolható lenne a világ menete. (…) Ezekben a leendő szülőkben fel sem merült az a lehetőség, hogy ne születhessen meg a gyermekük. Erősnek és bátornak kell lenni, ha a nőgyógyász ilyen szomorú hírt közöl, és abortuszt javasol. Hiszen egyáltalán nem tudhatjuk, mi vár ránk, mennyire súlyos a fogyatékosság. (…) Megtanultam, hogy ne ítélkezzem. Azon is elgondolkodtam, hogy felelősségre vonom a nőgyógyászt akkori javaslata és jóslata miatta. Az általa előrevetített problémák nem következtek be. Fenne most egy kedves, vidám nyolcéves kislány.” (Ellen de Visser: A gyógyító beteg; Lelkiismereti kérdés, Marianna Wigbers szülész)